velencei egyezmény 1921. okt. 11–13: a magyar és az osztrák kormány megállapodása a békeszerződésből fakadó határvitáról. – A →trianoni békében Au-nak juttatott Ny-Mo-on VIII. 21: kitört →nyugatmagyarországi fölkelés megakadályozta a ter. átadását, ill. meghiúsította ott egy →szláv korridor létesítését. X. 7: a nagyhatalmak elfogadták Bethlen István gr. m. min.eln. (1921–31) javaslatát, így a pol. megoldásban érdekelt ol. közvetéssel  Torretta ol. külügymin.,  Bethlen István gr. min.eln., Bánffy Miklós gr. külügymin. (1921–22), Johann Schober osztr. kancellár (1921–22) jegyzőkv-et írt alá, amelyben Mo. vállalta, hogy az átadásra ítélt ter-rol eltávolítja a fölkelőket és azt, a szöv-es tábornoki biz. útján Au. rendelkezésére bocsátja, a fölkelők további pénzelését megtiltja (a főisk. hallg-kat 10 napon belül jeletntkezésre kötelezte) – Au. hozzájárult, hogy a szabadcsapatok lefegyvezése után 8 nappal, Sopron és környékén 8 falu népszavazással döntsön a hovatartozásról (→soproni népszvazás). – A →osztrák–magyar határmegállapítást meggyorsítják. –  Au. kötelezte magát: „amennyire ez lehetséges”, a határmegállapító biz. döntéseibe „bele fog egyezni”; ha föllebbez, elfogadja a →Nemzetek Szövetsége Tanácsának döntését. –  A közalkalmazottakat nem érheti hátrány a fölkelésben való részvétel ill. m. anyanyelvük miatt (ezt nem tartották be; Mo-on e ter-ről 1187 fő menekültet tartottak nyilván, 1921: 499 fő, 1922: 576 fő, 1923: 112 fő érkezett, többségük köztisztviselő; köztük Fuchs Pál monyorókeréki tanító, Hefteisch Ferenc nagyszentmihályi jegyző, Auer József nagynardai plnos, stb.) – Torretta és Bánffy megegyezett, hogy az ol. kormány a határ kijelölésekor a m. igényeket támogatja. Az osztr. nemz. tanács a ~t XI. 30: ratifikálta. 88

Villáni 1923. – Thirring 1925. – Soós 1971: 161. –  Juhász 1988:83. – Zsiga 1991: 60.